Lichtneckert András: Aki megálmodta a balatonfüredi fürdőtelepet: báró Schilson János PDF Nyomtatás E-mail
Írta: liki   
2013. június 16. vasárnap, 21:56

Aki megálmodta a füredi fürdőtelepet: báró Schilson János

 

A füredi fürdőtelepet az 1780-as évek végén megálmodó Schilson János családjának felemelkedése a bárók közé tipikusnak mondható karrier a török kiűzése utáni Magyarországon. Schilson Jakabnak, a tauber-königshofeni Arany Oroszlánhoz címzett vendéglő tulajdonosának a fia, Schilson János Mihály feltehetően a Habsburg hadsereg ellátójaként gazdagodott meg. 1704-ben Sopronban nyert polgárjogot, 1707-ben I. József király ajánlására a város belső tanácsosa lett. Az országgyűlés az 1715-ben elfogadott törvénnyel Schilson János Mihály római szent birodalmi lovagot több társával együtt honfiúsította, „bízván abban, hogy … e hazának jó és hasznos polgárai lesznek, őket s leszármazó örököseiket összesen és egyenkint az ország többi polgárainak s a valódi honfiaknak számába” felvette és befogadta. 1720-tól báró, címeres pecsétjében látható a hármas­halmon, koronából kiemelkedő kettős kereszt. Sopronban a Schil­son ház, Vas megyében a vassurányi és a vas­szécsényi kastély felépítése fűződik a nevéhez. 1708-ban feleségül vette Kersnerics Annamáriát, az egyik soproni belső tanácsos leányát, ezáltal Tolna és Baranya megyei birtokok kezelője lett.

Gondosan nevelte a fiait, beíratta őket a nagyszombati egyetemre. Az unoka, Schilson János a bécsi halotti anyakönyv elírt bejegyzése alapján feltehetően a Vas megyei Szécsényben született. 1781. augusztus 28-án feleségül vette zichi és vásonkeöi gr. Zichy Antóniát. 1810. december 21-én Bécsben 69 éves korában halt meg.

Schilson János az elitképzőnek számító bécsi Terézianum növendéke volt. 1763-tól három évig gyakornokoskodott a helytartótanácsnál, 1766-tól 1784-ig a m. kir. kamara tanácsosa. Hivatalból foglalkozott a lótenyésztés és a tőzegfelhasználás kérdéseivel. Öt szakterületen – közigazgatás, pénzügyek, építészet, vízügyek, földmérés – jártas hivatalnokként részt vett az erdélyi sóügyek és Ruszt, Sopron város közigazgatásának a rendezésében. Utóbbi feladatát olyan sikeresen teljesítette, hogy Dorff­maister István 1782-ben a régi városháza tanácstermének mennyezetére Schilson János királyi biztos apoteózisát ábrázoló képet festette.

Rendkívüli tehetsége és alkotóképessége 1787-től bontakozhatott ki, amikor a pesti kamarai kerület adminisztrátora (kormányzója) lett. Legnagyobb munkája a pesti vásártér rendezése és a Lipótváros megtervezése volt 1789-ben, amely Pest város 18. századi legjelentősebb műszaki munkálataként értékelhető. Ő készítette el a régi Vigadó első terveit, amelyeket elutasítottak ugyan, de mégis az ő elgondolása következtében épült meg a pesti rondella helyén a német színház és a vigadó.

Rangja a nemességhez, életvitele és szemlélete a polgárság legmagasabb rétegéhez sorolta. A nemességét a szakmai kiválóságával, alkotásaival is bizonyította. Fogékony volt a művészetek iránt, színdarabokat írt, zenét szerzett, olasz szövegű dalokat írt gítárkíséretre. Már lipótvárosi tervei kapcsán feltűnt műszaki és esztétikai érzéke, amely a füredi fürdőtelep elrendezésében és terveiben is megmutatkozott. Temperamentumos emberként emlékeztek rá, aki nem hagyta magát, szakmai kérdésekben szembeszállt még az udvarral is.

Az 1787. január 11-én kezdődő kamarai kezelés első szakaszában Oesterreicher József fürdőorvos és Thalherr József udvari építész foglalkozott a fürdőtelep fejlesztésével. A füredi gyógyfürdőnek a pesti kamarai kerülethez való áthelyezése következtében 1788 és 1793 között a fejlesztés irányítója Schilson János lett. Első ismert rendelkezéseit 1788. december 5-én adta ki a huszárok és a hajdúk öltözetéről, ugyanazon a napon felvette a kapcsolatot a pesti egyetemmel a botanikai kert (angolkert) létesítése ügyében. 1789. január 28-án a fürdőtelepi kertész, március 1-jén a forrásnál szolgálatot teljesítő hajdúk számára kiadta a szolgálati utasításokat. 1789 februárjában megkezdte az angolkert fásítását, amelyet 1790-ben az Oroszy birtok megszerzése után sikerült befejeznie. 1790-ben kijelölte, majd az 1792-ben megjelent hirdetések után 1793 márciusában kiosztotta az első háztelkeket. 1790-ben elindította az új fürdőház (1835-től Ófür­dőház) építését, amelyet 1792-re befejezett. 1792-ben tervbe vette egy 50 szobás garniszálló felépítését, 1792–93-ban elkészíttette az alsó és felső trak­térház emeletráépítésének terveit, a franciákkal vívott háború miatt azonban az udvar beszüntette az építkezéseket.

Legmaradandóbb alkotása magának a fürdőtelepnek az alaprajza, amely mind a mai napig meghatározza a reformkori városrész elrendezését. Földmérőként döntő szerepe volt abban, hogy a korábbi rendezetlen, minden tervszerűség nélkül elhelyezett épületek helyén a barokk várostervezési elvek (tengelykereszt, szimmetricitás) érvényesítésével felépülhetett az új, európai stílusú fürdőtelep. A tengelykereszt hosszabbik szárát a Blaha Lujza utca középvonalában húzta meg, a folytatása éppen a forráson ment át. A rövidebbik szár ezt az egyenest az ivókútnál derékszögben metszi. A kereszt végpontjait fontos épületek jelzik: a hosszabbik szár fejénél volt az 1792-ben felépített fürdőház bejárata, a talppontjánál helyezkedik el az 1841–46 között felépült Kerek templom. A rövidebbik szár északi végéhez került a Gyógyterem bejárata, déli végénél 1826-ig az alsó traktérház, 1913-ig a Kisfaludy szobor helyezkedett el.

Schilson és társai nem németesítették, hanem civilizálták az országot. Por- és sártengerek helyébe mocsarak lecsapolásával, vízelvető kanálisok építésével, planírozással, sóderral, utcák, terek flaszterozásával, sugárutak, nyílegyenes utcák, nagy terek kialakításával, a házak sakktáblaszerű elrendezésével az európai követelményeknek megfelelő városokat terveztek és építettek. Schilson János teljesítette a nagyapja által a honfiúsításkor vállalt feltételt: a hazának jó és hasznos polgára lett.

 

Lichtneckert András

 

 

 

 

 

Módosítás dátuma: 2015. november 09. hétfő, 04:53